Pécs, KOVÁSZ, fesztivál

Augusztus 20 – án lehetőségünk volt érzékenyíteni, toborozni a fenti rendezvényen. Négyen
képviseltük a szolgálatot, önkénteseink hét órán keresztül voltak jelen. A szervezők úgy
alakították ki a helyszínt, hogy csak az juthatott el az ugróvárhoz, étkezési lehetőségekhez
vagy a könyvvásárhoz, aki előbb áthaladt a közösségek standjai előtt. Aki beszélgetett
bármelyik közösség képviselőjével, karszalagot kapott, amely kedvezményekre jogosított.
Mi az első két órában kiosztottuk az összes, számunkra rendelkezésre bocsátott ötven
karszalagot. Ezután három órán át nem kaptunk újabbakat, majd délután újabb harmincat
oszthattunk ki – ezek is gyorsan elfogytak. A standunknál gyakran két-három emberrel
beszélgettünk egyszerre. Önkénteseink proaktívak voltak: figyelték az érkezőket, és szinte mindenkihez odamentek, aki érdeklődőnek tűnt. Különösen nagy figyelmet fordítottak a kisgyermekes szülőkre, valamint a fiatal nyugdíjas korosztályra. Minden érdeklődő kezébe szórólapot adtak, és beszéltek arról, hogy több mint száz férfi várja, hogy jó szót, reményt és támogató jelenlétet kapjon. Az emberek körülbelül 70%-a nyitottan, komoly érdeklődéssel fogadta a megkeresést. Fontos megjegyezni, hogy ez egy kifejezetten válogatott közönség volt: gyakorló katolikusok, akik templomi hirdetésből értesültek az eseményről. Durva elutasítás nem volt, inkább olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy „én ezt nem tudnám csinálni” – ezekben az esetekben arra kértük őket, hogy legalább imáikkal támogassák a szolgálatunkat. Egyetlen kellemetlenebb tapasztalatunk volt: valaki azt javasolta, hogy fogvatartottaknak írandó levelekhez elég lenne a ChatGPT-t használni. A kézműves foglalkozás csak a délután folyamán indult be: az egyik önkéntesünk gyermekének kezdeményezésére leült kézműveskedni, és rövidesen csatlakoztak hozzá gyerekek is. Ettől kezdve folyamatos volt az érdeklődés, volt, hogy hat gyermek is alkotott
egyszerre. A legmeghatóbb pillanatot egy kerekesszékes kislány hozta el, aki hosszasan dolgozott egy májkrémes doboz aljából készített keresztön, majd saját kezűleg rajzolt egy karácsonyi üdvözlőlapot – gyönyörűen, kissé eldeformált kezeivel. A lapra rá is írta: „Boldog karácsonyt!”. Egyik testvérünk megfigyelése szerint ez a kislány sokban hasonlított „a mi fiainkra”: első pillantásra talán sokan legyintenének, aztán kiderül, hogy milyen kincseket rejtenek. A közös szolgálat nagy élmény volt mindannyiunk számára. Sok ember fülébe sikerült elültetni a gondolatot: a mi fiaink is értékes, szerethető emberek.