Február 1-jén megtartottuk az idei év első börtöncursillos – Mécses találkozót. Imaközösséggel kezdtük az alkalmat, majd bemelegítésként mindenki mondott magáról egy tulajdonságot, amit a többiek előtt még sosem fedett fel. Hallhattunk vicces és megdöbbentő testi különlegességekről, valamint szokatlan felekezeti hovatartozásról egyaránt.
Miután kicsodálkoztuk magunkat, mélyebb vizekre eveztünk a reménység témájában azt kutatva, hogy kinek mi ad reményt, s élete során mikor volt erre a legnagyobb szüksége. Szívszorító történeteket hallhattunk. Megállapítottuk, hogy közös reménységünk és kapaszkodónk a hit és Isten kegyelme. Volt, akit ez a súlyos és mély depresszióból hozott ki, volt, akinek közeli hozzátartozója felett érzett gyászában adott megnyugvást, s olyan is, akinek súlyos műtét után adott olyan gyógyulást, amelynek köszönhetően megtarthatta szeretett hivatását. Akadt, akit szenvedélybetegségével szembesített és tette lehetővé a helyreállást, míg olyan beszámolót is hallhattunk, ahol egy-egy gyermek súlyos és életveszélyes betegségéből mutatott kiutat.
A sok-sok megdöbbentő történet mellett énekkel dicsőítettük Istent és szeretetvendégségben élveztük Teremtőnk és egymás társaságát.
