December 21-én a megszokott benti- kinti csapattal sor került a soron következő negyedéves személyes börtöntalálkozónkra a szegedi Csillagban – ezúttal karácsonyi témával és hangulatban.
Bemelegítésként kedélyállapotunkat mutattuk meg egymásnak: a magasba emelt karok jelentették a kiemelkedően jó hangulatot, a padlót súroló kezek pedig azt, ha valaki nagyon maga alatt volt. A hangulatmérést félidőben és a találkozás végén is elvégeztük, s micsoda meglepetés: a végére volt, akinek annyira túlcsordulóvá vált a boldogsága, hogy még a székre is fel kellett állnia, hogy megfelelően magasra tudja emelni a kezét.
Felvezetésként még fantáziánkat is szabadjára engedve megterítettük karácsonyi asztalunkat, majd kiscsoportokban itt is a fizikai és a lelki születéstörténeteket osztottunk meg egymással. Természetesen az ünnepeltet, Jézus Krisztust sem hagytuk ki a meghívottak közül, sőt, egyik fogvatartott barátunk hozott egy levelet arról, hogy Jézus mit gondolhat a mi karácsonyi ünnepi szokásainkról. Nem meglepő módon a fizikai születéstörténetek szorosan összekapcsolódnak a lelki élményekkel: volt, aki nem várt gyerekként látta meg a napvilágot, szeretetlen közegben cseperedett, vagy épp otthonban nevelkedett, szerető szülők nélkül. Megannyi összetört szív megannyi megható sorsán osztoztunk a mi kis szeretetközösségünkben. S természetesen nem maradt el a sok-sok dicsőítő dal és ima sem, s karácsony lévén még egy kis bejglizés is belefért. Szívünk egy darabja ismét bent maradt a fiúkkal, de tudjuk, hogy féltve fogják óvni az összes ilyen kis darabkát.
