Remény a börtönben?
Február 15-én online formában ugyan, de két szegedi fogvatartott csoporttal is megtarthattuk szokásos közösségi alkalmunkat.
Témánkat ezúttal Ferenc pápa adta, hiszen elkezdődött a Reménységről szóló szentév.
A találkozónkon négy kérdést jártunk körbe. A válaszokból kiderült, hogy milyen sokféleképpen is lehet gondolkodni a reményről.
Mi jelent és mennyire meghatározó egy ember számára a remény, illetve a reménytelenség?
A remény mindig egy lehetőség. Ugyanakkor egyfajta horgony is az életben. Nélküle nincs célunk, ugyanakkor cél nélkül nincs reményünk. Ahogy a vér, a remény is áramlik az ereinkben. A remény az élet egyik mozgatórugója: ha csak felkeltünk reggel, az már önmagában is reményre ad okot, akár belegondolunk, akár nem. S ha nem is elmélkedünk azon, hogy mit jelent a remény, mégis sokszor kimondjuk egy nap: remélem…
Hit, remény, szeretet együtt az élet alapvető ereje, táptalaj, s mindhárom alapja a bizalom.
Te miben reménykedsz?
A hitünk, hogy Isten mindent kézben tart és beváltja reményeinket, hatalmas erőforrás a keresztény életünk során. Fogvatartott barátaink számára sokszor már csak a remény és a türelem ad segítséget a túlélésben. S bíznak abban, hogy amikor szabadulnak, a kinti társadalom nem úgy fogja őket megítélni, ahogy elítéltekké váltak: nem csak a bűnüket, hanem az embert is látják majd bennük.
Mi táplálja ezt a reményt?
Régi sikereink reményt adó erővé válhatnak bennünk. Nincs olyan ember, akiben ne lenne valamilyen pozitív erőforrás! Természetesen a reményhez hozzá kell tennünk a megfelelő lépéseket is, cselekednünk kell, nem várhatunk csak ölbe tett kézzel arra, hogy bekövetkezik, amit szeretnénk.
Persze vannak emberileg reménytelen helyzetek is, ezekből viszont az Úristen képes csodákat kihozni.
Hogyan tudsz reményt adni másoknak?
Reményt csak szeretettel és bizalommal lehet adni és elengedhetetlen, hogy annak is legyen hite és bízzon, akinek adjuk a reményt. Ahogy eleinktől tudjuk: a gyógyuláshoz a gyógyszer mellett lelket is kell önteni a betegbe, vagyis reményt. Ahhoz azonban, hogy reményünk ne legyen hamis, elengedhetetlen, hogy valós információkból induljon az ki, különben csak csalódás lesz a vége.
S ahogy a napsugár, a remény is elindul valahonnan és eljut valahová. Sok sugara van, ahogy mi emberek is sokan vagyunk, s minden ember lehet egy-egy reménysugár egy másik embernek, mindannyian sugározhatunk.
És mi táplálja a Mécses reményét? Amikor benti barátaink elmondják, hogy azóta van reményük és érzik magukat szeretve, amióta közösségben lehetnek velünk. Így vagyunk mi a Remény zarándokai…
