Eltelt egy újabb hónap, itt volt az újabb találkozás ideje: március 1-jén Mécses közösségünk ismét összeült börtöncursillos testvéreivel, hogy lelkileg együtt töltődhessünk.
Zenés dicsőítéssel kezdtük és zártuk a találkozót. S közben mi történt? Bemelegítésként mindenki mondott három olyan tulajdonságot, amit erősségének tart. S hogy milyen sokszínűek vagyunk? Íme néhány válasz: elszántság, erős akarat, jó kommunikációs képesség, megoldásfókuszú gondolkodás, kávéivás, főzés, anyai gondoskodás, harciasság, határozottság, irgalmasság, macskaszeretet, emberszeretet, türelem, értő hallgatás, lelki szívósság. Szeretettel ajánljuk nektek is, hogy keressétek meg magatokban erősségeiteket, hiszen mindenkinek van, s ezek segítenek talpon maradni a mindennapi nehézségeinkben. Ha nem megy önállóan, kérdezzétek meg szeretteiteket, mit látnak bennetek erősségként.
A folytatás már nehezebb volt, mert áttértünk a gyengeségeinkre. Ugyanakkor erre is próbáltunk pozitív szemüvegen keresztül ránézni, s arra kerestük a választ, vajon mennyire vesszük észre, ha gyengülünk – időben vagy túl későn – , ki és mi tud ilyenkor segíteni nekünk. S egyáltalán, lehet-e erő a gyengeségeinkben. Talán nem okoz meglepetést: ebben is sokfélék vagyunk. A többségnek segít a közösség jelenléte, de néhányan vannak, akik inkább félrevonulnak, amikor meggyengülnek, s csak akkor térnek vissza a közösségbe, amikor újra erősek. Emiatt a környezetük azt hiszi, hogy mindig erősek, pedig csak elrejtik gyenge pillanataikat. Gyengülésünket észrevesszük abban, hogy többet kiabálunk, kimerültek vagyunk, sokat sírunk, ingerülten reagálunk mindenre vagy egyszerűen kiszámíthatatlan hangulatingadozásainkkal sokkoljuk a környezetünket. Amit azonban még a magányosan töltődő emberek is bevallottak: legalább egy embere mindenkinek van, akire ilyenkor is támaszkodhat. Hiszen az ember közösségre lett teremtve. Legyen az a közösség kicsi vagy nagy…
