Ismét volt lehetőségünk egy online közösségi alkalmat tartani a szegedi fogvatartott barátainkkal. A közös éneklés mellett sokat beszélgettünk gyengeségeinkről, s arról, hogy vajon hogyan válhatnak ezek erősségekké.
Mint mindig, most is mélyreható és megható gondolatokkal gazdagodhattunk.
Sokunknak a kintiek közül okoz nehézséget a túl sok inger, a virtuális zaj, esetleg bajlódunk a nassolási szokásainkkal és számítógépes játékhoz való ragaszkodásunkkal. Előbbire többen alkalmazzuk a természetbe való elvonulást, elcsendesedést, egyedüllétet. Ha pedig a sok zaj túlterhel minket és emiatt feledékennyé válunk, van lehetőségünk felírni mindent, ami fontos és így segíteni magunknak ebben a gyengeségben. Utóbbit pedig azzal lehet jól helyén tartani, ha egy-egy kötelességünk teljesítését ajándékozzuk meg egy-egy finomsággal, fél órás játékkal. A böjt időszakában akár azt is megtehetjük, hogy megvonjuk magunkat ezektől a tevékenységektől és ezt az önmegtartóztatásunkat ajánljuk fel valakiért, akiért imádkozunk is.
Persze az sem mindegy, gyengeségeink milyen közegben jönnek a felszínre. Az erősek között, ahol szégyen társulhat hozzá, vagy más gyengék között, ahol sorstársak között vagyunk? Van felelősségünk a gyengeségünkben? Megengedhetjük-e magunknak, hogy annyira elmerüljünk a gyengeségünkben, hogy ne segítsünk a nálunk gyengébbnek? Vagy pont ez lesz az erősség a gyengeségünkben? Észrevenni a nálunk is gyengébbet és felemelni őt?
Hogyan tudunk még a gyengeségeinkből erősséget csiholni? Gyakorlással és szorgalommal. Ha például nem tudunk túl jól táncolni, tegyük bele az energiát, időt, odaszánást, hogy gyakoroljunk, s meglesz az eredménye!
Abban egyetértettünk, hogy agyban dől el, hogy a gyengeségből erősség legyen, tétlenül várni a változást eredménytelen. Megtehetjük, hogy naplót írunk, s ott írjuk ki magunkból a gyengeségeinket, másokkal is megbeszélhetjük, s mi több, Istennel is, hiszen bármikor, bárhol imádkozhatunk. Akár azért is, hogy sok gyengeségünk mellett Isten rámutasson az erősségeinkre, így legyen a panaszunkból hálaadás.
Igazán szívhez szóló volt, amikor egyik benti barátunk bevallotta: amit bekerülése előtt erősségeként élt meg, azt ma már a gyengeségének tartja, a régen gyengeségként kezelt tulajdonságából pedig erősség lett – legyen szó emberi kapcsolatairól, önuralmáról, hitéről. Így megerősödve készül a szabadulásra.
Az biztos, hogy a gyengeségeinkhez türelem kell. Ebben azonban erő is rejlik: felvállalni gyengeségeinket és tenni a változásért. Isten megengedi, hogy legyenek gyengeségeink, hiszen gyengeségeinkben jobban érezzük azt, hogy emberek vagyunk, az igazi erőhöz Istenre is szükségünk van. S ha meghalljuk hangját, Isten mindig megmutatja, mi az az aktuális gyengeségünk, amin dolgoznunk kell. S igen, egész életünkben a gyengeségeinken munkálkodunk, hiszen az élet mindig feldob valamit, azonban ha Isten is belép a képletbe, mindebből erősség lesz. Lépésről lépésre, Istennel és egymással közösségben, egymást erősítve.
